Ez az írás azoknak szól, akik otthonról dolgoznak háziruhában, papucsban, esetleg kócosan, borotválatlanul…..(ha van ilyen?).

Életkép: reggeli ébredés után nem biztos, hogy magunkra öltjük az utcai ruhát, nem veszünk fel olyan cipőt, amelyben elmehetnék otthonról is, ehelyett a kényelmes ruhadarabokat választjuk, kitaposott cipővel és/vagy papuccsal. Azok a nők akik egyébként sminkelik magukat, otthonra nem tartják fontosnak ezt a szertartást, a férfiak pedig nem borotválkoznak meg minden nap.

Mi történik ettől?

A papucsban annyira szétterpeszkedik a lábfej, hogy utána művészet egy rendes cipőben eltölteni egy munkanapot. A gumis derekú kényelmes anyagú ruhadarabokban olyan szépen felszednek 5-10 kilogramm felesleget, hogy csak akkor kapnak észbe, ha ismét kilépnek otthonról és már nem jó a fix derekú ruhadarab.

Ha ilyen állapotunkban fontos ügyben telefonálunk, a hangunkon érződhet az önmagunkkal kapcsolatos elégedetlenség. Csökken a határozottságunk, nem tudunk egyenlő fél ként tárgyalni a vonal túloldalán lévő klienssel, beszállítóval, megrendelővel.

Mi van az idővel? Az időgazdálkodás felbomlik, több szünetet tartunk, vagy egyáltalán nem tartunk szünetet munkavégzés közben. A családi élet és a munka összefolyhat, időben térben egyaránt, és még mi is "elfolyunk".

Mindenkinek azt javaslom, aki így dolgozik, hogy egy hétre fegyelmezetten tartsa be a következőket.

Pontos időben kezdjen, készüljön fel testben és lélekben a munkavégzésre.

 Ápoltan, utcai öltözékben töltse el a napjait legalább addig, amíg a munkáját végzi.

Telefonáláskor, és ajtónyitás után, amikor kontaktusba kerül másokkal, figyelje meg a hatást.

Egyenlő feleknek érezzük magunkat a külvilágban dolgozó és velünk kapcsolatban lévő munkatársakkal, megrendelőkkel, beszállítókkal, ügyfelekkel. Magabiztosabbak, nyugodtabbak összeszedettebbek leszünk csupán attól, hogy úgy nézünk ki, mint mindenki más, aki dolgozik.