|
|
Munkanélküliség, munkavállalás öltözködés
Egy baráti társaságban, azaz ötlet került elő, hogy alapítsanak egy gazdasági társaságot, ahol ők lesznek a munkavállalók. Ennek az új munkahelyüknek a Koldus BT. nevet adták. A résztvevők túlképzettek, legalább kettő, de inkább három diplomával megáldott munkanélküli értelmiségiek. Elindult mindenkinek a "fáradt" agya......! Én utólag csatlakoztam az ötletadókhoz és azt a feladatot vállaltam, hogy javaslatokat teszek a munkanélküliek megjelenésének megalkotására. E baráti beszélgetés óta többször is eszembe jutott, egy még a 60-as években játszott olasz film. A történet a nyomortelepeken élő családok életét dolgozta fel. A kép a következő: hősünk megy munkát vállalni, (ma úgy neveznénk, hogy állásinterjúra). Ebből az alkalomból a család összehordja számára a még használható ruhadarabokat. Előkerül egy kopott ódivatú öltöny, valamilyen fehér ing és nyakkendő. A cipőjének nincs talpa, de ez úgysem látszik. A következő jelenetben a család minden tagja szorongva várja a fiatal "messiást". Ő lehorgasztott fejjel jelenik meg. Kiderül, hogy azért nem kapta meg a munkát, mert Ő nincs annyira rászorulva mint az az ember, aki szakadtan ment el a válogatásra. Elgondolkodtam a társaságban hallottakon. Az egyik nagyon jókedélyű még nem teljesen reményt vesztett jogi-, és közgazdasági diplomával rendelkező ismerősöm a következőt adta elő: Ehhez képest én a tréningeken, mint stylist azt oktatom, hogy a leendő főnököt nem érdemes "leöltözni". A vállalt munkakörhöz kell választani a megjelenésünk darabjait. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy ha a munkaadó nő, akkor nem szerencsés nálánál sokkal feltűnőbben csinosnak lenni, a férfi főnököknél pedig, ne legyünk okosabbak (főleg elsőre)! Imázs és karrierépítő csopotokat indítunk, információk itt találhatóak!
|
BelépésNavigáció |